Aranykor Nyugdíjas Klub Egyesület, Nyíregyháza



1848

1848. MÁRCIUS 15-RE EMLÉKEZTÜNK

2015. MÁRCIUS 10.

167 éve történt: 1848. március 15.

Az Aranykor Nyugdíjas Egyesület hagyományaihoz híven az idén is megemlékezett nemzeti ünnepünkről, az 1848-as forradalomról és szabadságharcról.

Március 15-én minden megemlékező kokárdát tűz a ruhájára. Ez a szokás a francia forradalom nyomán keletkezett.

A 48-as szabadságharcosok viselték először a nemzeti színű szalagot.

Dr. Drótosné Nagy Ágnes előadása főhajtás volt az 1848. március 15-i események résztvevői előtt. Felidéztük a jeles nap eseményeit, történéseit.

Az, hogy ma szabadságban élhetünk, annak köszönhető, hogy azok a nagyszerű emberek, akik előttünk jártak, életükkel és vérükkel írták nemzetünk történelmét.

Azért kell nekik ünnepet szentelnünk, s minden évben róluk megemlékeznünk, hogy 

a másokért szolgálatot vállalók követendő példaként álljanak előttünk - emelte ki  beszédében az előadó.

A megemlékezést színesítette Lippai Imre klubtársunk versmondása, Poór László éneke, aki Kossuth-nótát adott elő.

Az ünnepség végén Poórné Viola a feltétel nélküli hazaszeretetről mondott el egy gyönyörű verset.

Kiss Zsolt Attila


HAZÁM ITT, EZ ORSZÁG



Hazám itt ez ország mindegyik fűszála,
Amely visszavár, akár az anyák hő imája,
Kik csak azt tudják, hogy fiuk elment messze,
De hogy merre indul el, azt már nem üzente.

Hazám itt ez ország, mely nem hagy magamra,
Bölcsőmtől síromig kísér, de még ott sem hagyja
El azt, ki szerette, s nem feledte soha,
Szeretem ez országot, és nem vagyok ostoba!

Szeretem ez országot, mindegyik dombját,
Melyek a régmúlt időkből susogva azt mondják,
Hogy vér folyt itt e földért, vöröslő, drága…
Az országunkért meghalni készek legszebb imája.

Szeretem ez országot, s ha kell, minden rögje
A végső csata napján fülembe azt dörögje,
Hogy: “Véred, léted, húsod, múltad ez az ország!
Vigyázz, hogyan gondolsz reá, hogy róla mit szól szád!”

Isten próbál meg minket, szétszórja népünk.
De összeköt múltunk, sorsunk, amiben reméltünk,
Hogy MIÉNK ez az ország, Mária vigyázza,
S nem hull térdre, tenger balsors akárhogy is rázza!

Bátor, büszke nemzet múltjából a szentek
A mának, a mi lelkünknek egy dolgot üzentek,
Hogy: “Bízz! Bízz!” E föld mindig visszatér hozzád!
Akármerre tépjen a sors, e föld a hazád!