Aranykor Nyugdíjas Klub Egyesület, Nyíregyháza



ÉLŐZENÉS RENDEZVÉNY A TARA HOTELBEN

ÉLŐZENÉS RENDEZVÉNY A TARA HOTELBEN

DÍSZKERTÉSZET AUGUSZTUSTÓL DECEMBERIG

A III. NEGYEDÉVBEN SZÜLETÉS- ÉS NÉVNAPJUKAT ÜNNEPLŐK KÖSZÖNTÉSE (2012. szeptember 21.)



MEGEMLÉKEZÉS KOSSUTH LAJOSRÓL

Kedves Vendégek!

Kedves Klubtársaim!


Szeretettel köszöntelek benneteket.

A programunkban két napirendi pont szerepel:

l./ Egy előadás lenne, amelynek címe: Aktualitások a díszkertben, mivel dísznövény-kertész vagyok. Én leírtam augusztustól decemberig, amit szerettem volna elmondani, de mivel a mai összejövetelünk vacsorás, zenés rendezvény, és nagyon hosszúra nyúlna az előadás /7 oldal/, úgy gondoltam, hogy akit igazán érdekel, az kérje el, én szívesen átadom elolvasásra.


2./ A születés- és névnaposok köszöntése, de előtte engedjétek meg, hogy

napirenden kívül – pár mondatban – megemlékezzünk Kossuth Lajos születésének 210. évfordulójáról.


Született Monokon, 1802. szeptember 19-én, és meghalt Torinóban 1894. március 20. Államférfi, a Batthyány-kormány pénzügyminisztere, a Honvédelmi Bizottmány elnöke, Magyarország kormányzó-elnöke. A nemzeti függetlenségért, a polgári szabadságjogok biztosításáért vívott 19. századi küzdelem egyik legnagyobb alakja, a magyar szabadságharc szellemi vezére. Az 1848-49-es szabadságharc megtestesítője Széchenyivel és Petőfivel együtt.


Édesapja Kossuth László 1763-ban született Túróc vármegyében, itt lett lajstromozó a megyénél, majd uradalmi ügyész Monokon az Andrássyaknál. Viszonylag későn, 1800 körül házasodott, s vette el az evangélikus vallású olaszliszkai postamester, Weber András lányát, Karolinát. Kossuth Lajos után még négy lánya született a házaspárnak: Karolina, Emilia, Lujza, és Zsuzsanna.


A család 1803-ban Monokról Olaszliszkára, majd 1808-ban Sátoraljaújhelyre költözött. Kossuth Lajos elemi iskoláit Sátoraljaújhelyen a piaristáknál végezte, majd tanulmányait Eperjesen az evangélikus kollégiumban folytatta 1816 és 1819 között, ahol a német nyelvet sajátította el. Az 1819/20-as tanévet a Sárospataki Református Kollégiumban töltötte, ahol jogot tanult Kövy professzornál. Az iskola elvégzése után hazatért, majd a joggyakorlatot előbb apja, majd az eperjesi Kardos Samu mellett töltötte. Innen Pestre került, ahol 1821-től 23-ig a királyi ítélőtáblánál joggyakorlatoskodott. Ügyvédi oklevelét 1823. szeptember 26-án kapta meg. Pesten szeretett volna maradni, de 1824 őszén visszatért Zemplén megyébe.


1824-32-között ügyvédi gyakorlatot folytatott szülőföldjén, karrierje gyorsan ívelt fel, hála apjának is, aki több nemesi családnak volt ügyvédje, így fiát is bevonta az ügyintézésbe. Ennek köszönhetően nemsokára átvette apja munkájának egy részét. 1827-ben táblabíró, majd Sátoraljaújhely ügyésze lett.


1832 végén került a pozsonyi országgyűlésbe, szerkesztette az Országgyűlési Tudósításokat, amelyeket magánlevélként sokszorosított, /1832-36/ hogy elkerülje a cenzúrát. A reformországgyűlés 1836 tavaszi berekesztése után szerkesztette a Törvényhatósági Tudósításokat, amely nádori tilalom alatt állt, de a nádor második tilalma ellenére is megjelentek a lapok, így 1837 május 4-ről 5-re virradó éjjel letartóztatták, majd hosszú vizsgálat után 3 év börtönre ítélték, amit a hétszemélyes tábla egy évvel megtoldott.


Fogsága minden szigorúsága ellenére, inkább fejlesztette, mint zsibbasztotta szellemét, börtönévei alatt rengeteget olvasott és írt, az angol nyelvben kiváló jártasságot szerzett.


Deák Ferenc erélyes közbelépése folytán 1840 májusában szabadult, amnesztiát kapott rabtársaival együtt.

Szabadulása után megházasodott, 1841. január 9-én feleségül vette Meszlényi Teréziát, majd 1842-ben Tinnyére költözött, ahol 60 holdas földje volt, itt élt 1846-ig.

Házasságukból három gyermek született: Ferenc, Vilma, Lajos.

A reformkor egyik meghatározó politikusa, az 1848-49-es szabadságharc vezéralakja.

Azt hiszem, órákig lehetne folytatni az életútját, de nem akarom az időtöket rabolni, mindenesetre fontosnak tartottam a megemlékezést.


Másik programunk, a III. negyedévben születés- és névnapjukat ünneplők köszöntése.


Születésnaposok a következők:


Csók Istvánné /Évike/

Dr. Drótosné Nagy Ágnes

Farkas Józsefné /Évike/

Hadobás András

Hadobás Andrásné /Évike/

Kovács Sándor

Kovács Sándorné /Marika/

Ligeti László

Lippai Imréné /Olgi/

Móré Mihály

Nemes Imre

Ragány Lászlóné Erzsike

Seibel Etelka

Szabó Gáborné /Ani/

Takács Gusztávné /Marika/

Tatár Tiborné /Erzsike/

Vadon Sándor


Egy szokatlan virágcsokrot szeretnék átnyújtani mindnyájatoknak, fogadjátok szeretettel.


A LEGSZEBB VIRÁG


Egyedül ültem le olvasni a parkban,

Szomorú fűzfának védő árnyékában.

A csalódottságra volt elég jó okom,

Megbántott a világ, ezt vettem én zokon.

Ha ettől még nem lett volna elég rossz a napom,

Elém állt egy kisfiú, izgatott volt nagyon.

Kipirult, s kifulladt a játék hevében,

Felhevülten így szólt: „Néni, ide nézzen!”

Kezében elhervadt virág kornyadozott,

Lankadt szirmai tán nem látták a napot?

Halott virágával küldtem volna tova,

Mosolyt színleltem hát, s bámultam máshova.

Nem ment el, sőt, inkább mellém ült a padra

Virágát szaglászta, s mondta kis kisvártatva.

Az illata csodás, s bizony szép is nagyon,

Itt szedtem magának, tiszta szívvel adom.

Haldokló virág volt, mit átadott,

Ragyogó színe rég megkopott.

Tudtam azonban, el kell fogadnom

A fiú különben tán sosem hagy nyugton.

Nyúltam a növényért, hogy elvegyem tőle,

De ő csak tartotta fel a levegőbe.

Eddig nem tűnt fel, akkor vettem észre,

A fiúcska nem lát, merthogy, vak szegényke.

Hangom megremegett, szememben könny égett,

Megköszöntem neki, hogy talált ilyen szépet.

Szívesen” mondta, s vidáman elfutott,

Nem tudta, hogy bennem mily mély nyomot hagyott.

Eltűnődtem rajta, vajon mint láthatta,

Hogy egy nő a fűzfa alatt, önmagát siratta.

Honnan vette észre borús keservemet?

Talán a szívével lát jól ez a gyerek?

A vak gyermek szemével végre megértettem,

A világgal nincs baj, itt a hiba bennem.

Nem láttam meg eddig, milyen szép az élet,

Megfogadtam, hogy ezután élvezem a szépet.

A hervatag kórót orromhoz emeltem,

Gyönyörű rózsának illatát éreztem.

Közben a fiúcska új gazzal kezében

Egy gyanútlan öregembert készült felvidítani éppen.


És most a névnapjukat ünneplőket köszöntsük szeretettel.

Felsorolom az ünnepelteket:


Gilányiné Irinyi Klára

Kocsis Mihály

Kovács Sándorné Marika

Malakuczi Lajos

Móré Mihály

Móré Mihályné

Pazonyi Miklósné /Marika/

Radványi Lászlóné /Magdika/

Ragány Gyuláné /Marika/

Ragány Lászlóné /Erzsike/

Riczu Andrásné /Klárika/

Somogyi Andrásné /Rózsika/

Szabó Gáborné /Ani/

Szabó Kálmánné /Marika/

Takács Gusztávné /Marika/

Tótné Nagy Maja


Egy szép verssel szeretnélek köszönteni benneteket, ezekkel a gondolatokkal biztosan ti is egyetértetek.


Horváth Varga Sándor


AMIT AZ ÉLETTŐL AKAROK


Remélni jót és alkotni szépet,

Boldognak látni minden népet.

Megetetni az összes éhezőt,

Virággal ültetni be tar mezőt.

És meglocsolni a sivatagot,

Ez – mit az élettől akarok.


Békében nevelni sok gyermeket,

S ne legyen rémisztő a rengeteg.

Fény gyúljon fel az agyakban,

Sok ember ne éljen akaratlan.

Csak az örömök legyenek nagyok

Ez – mit az élettől akarok.


Emlékezni arra mi régen volt

Becsülve tisztelni az öregkort,

Mert tapasztalás tanít jövőt,

És erős oltalmazhat serdülőt.

Hogy városokat ne fedjen el homok

Ez – mit az élettől akarok.


A vérnek legyen végre értéke

S nem kérdezve, hogy kérték-e?

Csak adni magadból őszintén

Hogy kísérjen a tudás, a fény

S a gyermekek legyenek boldogok

Ez – mit az élettől akarok.


Kérem, legyen minden nap ünnep

Hol könnyet nem a fájdalmak szülnek.

Legyen hit, megértés, szeretet, béke,

Hisz az életnek van valódi értéke.

Így büszke lehetek, hogy ember vagyok,

Ez – mit az élettől akarok

Köszönöm hogy meghallgattatok.

Jó étvágyat kívánok a finom vacsorához, és további kellemes szórakozást, szép estét mindnyájunknak.


A JÓ HANGULATRÓL BÁLINT PÁL KLUBTAGUNK, KEDVES BARÁTUNK GONDOSKODOTT