Aranykor Nyugdíjas Klub Egyesület, Nyíregyháza



BESZÁMOLÓ AZ EL CAMINO ZARÁNDOKÚTRÓL

BESZÁMOLÓ AZ EL CAMINO ZARÁNDOKÚTRÓL

MEGHÍVOTT ELŐADÓ VÁSÁRHELYI ANDRÁS

NY. FŐISKOLAI TANÁR (2013. február 5.)


KISFALUDY KÁROLY SZÜLETÉSÉNEK 225. ÉVFORDULÓJÁRA EMLÉKEZÜNK

ELŐADÓ BORONKAY FERENCNÉ

Kisfaludy Károly (Tét, 1788. február 5.Pest, 1830. november 21.) költő, drámaíró, festő. A reformkori irodalmi élet fő szervezője, az Aurora szerkesztője, az Aurora-kör elindítója, a magyar novella egyik első meghonosítója.

Legismertebb költeménye:

Szülőföldem szép határa

Szülőföldem szép határa!

Meglátlak-e valahára?

Ahol állok, ahol megyek,

mindenkor csak feléd nézek.


Ha madár jön, tőle kérdem,

Virulsz-e még, szülőföldem?

Azt kérdezem a felhőktül,

Azt a susogó szellőktül.


De azok nem vigasztalnak,

Bús szívemmel árván hagynak:

Árván élek bús szívemmel,

Mint a fű, mely a sziklán kel.


Kisded hajlék, hol születtem,

hej, tőled be távol estem!

Távol estem, mint a levél,

Melyet elkap a forgószél.


Ifjúsága

Kisfaludy Mihálynak, Győr vármegye főbírájának és Sándorfy Annának a nyolcadik gyermeke, Kisfaludy Sándor költő. Anyja a szülés következtében másnap meghalt, és a fiút a tíz évvel idősebb testvérnénje, Teréz gondozta, akire állandó szeretettel és hálával gondolt. 1799-ben Győrbe ment, a bencések gimnáziumába, hol eleinte szorgalmasan tanult, de csakhamar elhanyagolta a tanulást, és a heves, dacos fiú egyszer az őt dorgáló tanára elé dobta tintatartóját, ezért megbuktatták.

Katonai pályán

A szigorú apa ekkor, akinek három testvére is hadi pályára lépett, kivette az iskolából, és a Győrött éppen megnyílt katonai nevelőintézetbe adta. Innen egy év múlva, 1804-ben Pestre került, ahol október 1-jén mint kadét katonának állt. 1805. szeptember 1-jén zászlótartó lett; küzdött a Napóleon elleni csatákban, és részt vett a Caldieronál kivívott győzelemben. 1806-ban a Szerémségben határőrzésre volt kirendelve. 1809. február 16-án alhadnaggyá léptették elő, ezredével Jellasics hadosztályánál Münchenben állomásozott; május 25-én Leobennél harcolt és fogságba került, de szerencsésen megszökött, hadosztályához visszamenekült, és még azon év augusztus 23-án főhadnaggyá léptették elő. 1810-ben sűrűn társalkodott Szemere Pállal, akivel 1805-ben Miskolcon kötött barátságot, Horvát Istvánnal és Vitkovics Mihállyal, akiknek egy kötet versét is bemutatta. Ekkor beleszeretett Heppler Katalinba, egy elszegényedett özvegyasszony leányába. Hogy elvehesse, ki akart lépni a hadseregből, de szigorú apja mindezt ellenezte.

Vándorúton

Kisfaludy dacból 1811. augusztus 15-én a szolgálatból kilépett, s hazament Tétre, de felbőszült apja tudni sem akart róla. A kétségbeesett ifjú ekkor nevelő testvérénél, Trézsinél keresett menedéket, aki már ekkor férjével, Farkas Gábor nyugalmazott kapitánnyal Vönöckön lakott. Itt töltött néhány nyugalmas hónapot, gyakorolta a rajzolást és a költészetet. 1812 februárjában elhagyta Vönöcköt, és Bécsbe készült, hogy a festészetben kiképezze magát. Atyja nagykorú fiának szabad rendelkezésére bocsátotta Zala megyében fekvő anyai jószágrészét; ezt Sümegen lakó Boldizsár bátyjának elzálogosította, s még egyszer Pestre fordult, ahol Hepplernétől megtudta, hogy Katalin férjhez ment.

Midőn Bécsbe ért, fájdalmát könnyelmű dorbézolásba ölte. Tanulmányait a művészeti akadémián pénzzavarai nehezítették, és négy hónap múlva már azon gondolkozott, hogy Oroszországba megy, ahol a festészetből szeretett volna megélni. Pozsonyba utazott, és két hónap múlva ismét visszatért Bécsbe. Szorgalmasan dolgozott, hogy megélhessen, és különösen arcképfestésre adta magát, majd a rézmetszést is megtanulta. Végül adósságai felszaporodtak, és Bécsben maradását lehetetlenné tették. Három és fél év bécsi tartózkodás után, ahol Körner Tivadar és Pichler Karolina német írókkal is megismerkedett, Itáliába ment; gyalog utazott és festészetből élt. 1816 nyarán már ismét Bécsben volt.

Honvágytól űzve 1817-ben Pozsonyba jött; itt Ballus Pál barátja segítette; édesapja sem Teréz nővére, sem Sándor bátyja közbenjárására nem békült meg. Atyja úgy nyilatkozott, hogy míg szolgálatba nem lép vagy meg nem házasodik, maga elé nem bocsátja; némi segítséget azonban Teréz útján adott neki.

Hazatérése és festészete, az első irodalmi próbálkozások

Pestre ment tehát, ahol barátai tárt karokkal fogadták, s a Nemzeti Múzeum képtárőrévé akarták tenni, de a nádor nem nevezte ki állhatatlan természete miatt. Egy becsületes vargánál fogadott szállást a Magyar utcában, s akvarell tájképeket festett. Néha képei jól keltek, de többször gazdástul együtt titkon nyomorgott. Pénzsegélyt nem fogadott el barátaitól, akik ezért kölcsön adták neki a pénzt, és megvették a képeit. A festészettel hamar felhagyott, és ezután Stáhly Ignác sebészprofesszornál anatómiát tanult. Eközben atyja 1818-ban megírta végrendeletét, és kitagadta a fiát, aki ekkor Győrbe utazott, hogy atyjával a kibékülést újra megkísérelje, de minden közbenjárás hiába volt, atyja nem bocsátotta maga elé.

Pesten is inkább költő volt, mint festő; 1820 elején már 16 kész színdarabja volt. Eder György Fejérvárott játszó színtársulatának híre elhatott Pestre is; Kisfaludy A tatárok-at előadásra átadta neki, s a darab 1819. április 18-án ott nagy hatást kiváltva színre került. Brunszvik Ferenc gróf, a pesti városi színház haszonbérlője meghívta a társaságot Pestre, és május 3-án itt is az ő darabjával nyitották meg előadásaikat. Ezután színművei egymás után kerültek színre. Az így nyert díszes erkölcsi állással javult anyagi állapota is. Előadott drámáit Kisfaludy nyomban ki is adta, s egy példány Bécsben Gaal György kezébe került, aki az első három megjelent darabját lefordította. Ekkor megismerkedett Helmeczy Mihállyal, és az ő révén a nyelvújítással; olvasta Kazinczy Ferenc munkáit, és egyike lett leghívebb követőinek. Barátai óvták őt a sebtiben való sokat írástól, és ő ezt megfogadva lassabban haladt alkotásaiban, és a régebbi darabjait is részben átdolgozta.

Az irodalmi élet szervezőjeként

E pálya közepén megakasztotta őt az Aurora megalapítása, ami elvonta a színműírástól, melyre rendeltetve volt. A kor jelesei és az ifjabb nemzedék is Kisfaludynak ez új szépirodalmi közlönye köré gyűlt; Sándor bátyja a regéiért nyert Marczibányi-jutalmat ajánlotta föl, és Horváth István lelkesítésére más hazafiak is elég összeget tettek össze a vállalkozáshoz, mely 1822-ben indult meg. Ezért 1826-ban a Marczibányi-intézet a nagy jutalmat is neki ítélte oda.

A hosszas szenvedéseket és ínséget jobb sors váltotta fel; ehhez járult még, hogy soha meg nem békült, de testvérei által mégis némileg lecsillapított atyjától évenként kapott segítséget, s annak halálával 1826 óta téti jószága őt kedvező állapotba juttatta, bár az ismételt megcsalatások, a jótékonysága, amellyel méltatlanok gyakran visszaéltek, élvezni szeretése, a gazdálkodásban való gondatlansága s végül becses képtárának költségei mellett időnként a pénzbeli zavarok sem hiányoztak. De becsülésre méltó jellemét semmi szenny nem érte, s ragyogó munkássága országos tiszteletet vívott ki. A festészettel ekkor sem hagyott fel, de abból nem szerzett vagyont, egyedül saját gyönyörűségére űzte. 1826-ban Kisfaludy Löffler orvosnál lakott, és a költő utolsó szerelme az orvos leánya, Nina volt – de a zsidó lány nem akart vallásából kitérni, s a szeretők nem lettek egymáséi.

Kisfaludy már ekkor az új irodalom feje és vezére volt; az irodalom központja sem Széphalom többé, hanem Pest. A vezérnek és társainak emlékét őrzi az Aurora-kör elnevezés. 1826 végén kritikai lapot akart kiadni, amely azonban csak halála után Bajza József szerkesztésében létesült. 1828-ban megismerkedett Széchenyivel. A nagy államférfi eszméi és törekvései mély hatással voltak reá. Midőn Kulcsár 1828-ban meghalt, Kisfaludy Széchenyivel együtt egy új politikai lapot tervezett, a Jelenkort, és 1829 végén az engedély kiadásáért a helytartótanácshoz fordult. 1830-ban alakította meg Széchenyi a Magyar Gazdasági Egyesületet, melynek titkárai Döbrentey és Kisfaludy lett.

1829 végén megbetegedett, de a következő év tavaszán egészsége kissé jobbra fordult; ekkor azonban tüdőbaj lepte meg. Midőn látszólag lábadozott, augusztusban Győrbe vitette magát szeretett Trézsijéhez, aki szintén nagybeteg volt; egy-két hét múlva azonban ismét Pestre vitték. Ott baja súlyosbodott, de azért szervezte a Jelenkor szerkesztőségét, s dolgozott Csák Máté-ján. Ekkor tudatták vele Trézsijének október 23-án történt halálát, és ez végképp megtörte. A Magyar Tudományos Akadémia 1830. november 17-én éppen megalakult Pozsonyban, és a nyelvtudományi osztályba őt választották meg helybeli első rendes tagnak. Ennek hírét már nem vehette, mert november 21-én, vasárnap délután harmadfél órakor Váci utcai lakásán (a Kappel-házban, hol később Heckenast Gusztáv könyvárus boltja volt) meghalt.

Bars és Bereg vármegye táblabírája is volt. A Magyar Tudományos Akadémián 1833. április 22-én Toldy Ferenc tartott fölötte emlékbeszédet. Emlékezetére alakult 1836-ban a Kisfaludy Társaság, amely mindig halála utáni vasárnap tartotta közgyűlését.

Irodalmi alkotásai

  • Hadi ének Olaszországban (1805, vers)

  • A gyilkos (1808, szomorújáték, első drámája)

  • A tatárok Magyarországon (1809, majd 1811, dráma)

  • Műfordítások (1812, német – magyar fordítások)

  • Szécsi Mária (1817, dráma)

  • A kérők (1817, vígjáték)

  • Stibor vajda (1818, dráma)

  • A pártütők (1819, vígjáték)

  • Ilka vagy Nándorfehérvár bevétele (1819, színmű)

  • Kemény Simon (1820, színmű)

  • Barátság és nagylelkűség (1820, színmű)

  • Irene (1820, színmű)

  • Aurora (1820-tól, zsebkönyv, évkönyv)

  • A vérpohár (1822, elbeszélés)

  • Tollagi Jónás Pesten (1822, elbeszélés)

  • Barátság és szerelem (1822, elbeszélés)

  • Sulyosdi Simon (1823, elbeszélés)

  • Mit csinál a gólya? (1823, elbeszélés)

  • Mohács (1824, elégia)

  • Tihamér. Sok baj semmiért. Andor és Juci. (1824, elbeszélések)

  • Mátyás diák (1825, vígjáték)

  • Kritikai jegyzetek (1826)

  • Xéniák (1826, bökversek)

  • A betegek (1826, vígjáték)

  • Leányőrző (1826, színmű)

  • Tollagi Jónás mint házas (1826, színmű)

  • Kénytelen jószívűség (1827, vígjáték)

  • Szeget szeggel (1827, vígjáték)

  • Hűség próbája (1827, vígjáték)

  • Csalódások (1828, vígjáték)

  • Hős Fercsi (1828, elbeszélés)

  • Nem mehet ki a szobából (1828, színmű)

  • Három egyszerre (1829, vígjáték)

  • Csák Máté (1830, tragédia)

Festményei

László király a cserhalmi ütközetben

  • Ivóban

  • László király a cserhalmi ütközetben (1826–30)

  • Éjjeli szélvész (1820-as évek)

  • Tengeri vész (1820-as évek)

Forrás: Internet